Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Éves kezelési terv

Éves kezelési terv
Dr Talabér Zsolt Galambdoktor tanácsai


A galambtartásban sem létezik két egyforma állomány, mint ahogy két egyforma dúc sem.
Eltérőek a létszámok, a dúcnagyságok, a mikroklíma, az állománysűrűség, a tartási mód, a takarmányok, stb. Ami nagyon fontos, eltérőek az állományok előéletei, vagyis hogy milyen betegségekben szenvedtek tavaly vagy pár hónappal ezelőtt, vagy szenvednek éppen most.
A legprecízebben eltervezett terv is borul, ha beüt valami nem várt baj vagy betegség. Eltérőek maguk a galambfajták is, röp-, posta-, dísz-, hús stb. galambok, és, ami az egyik legnagyobb nehézséget okozza egy ilyen „mindenre jó” sémánál, nagyban eltérőek a párosítási időpontok és módszerek is. Van, aki már decemberben párosít, van, aki januárban, van, aki csak márciusban vagy éppen áprilisban.
Aki azt várja, hogy egy ilyen séma, akár a bölcsek köve, megoldást hoz miden bajára, az bizonyára csalódni fog benne, mint ahogy a bölcsek kövét sem sikerült még felmutatni senkinek.
Az itt közreadott éves kezelési tervben nem teszünk különbséget fajták és hasznosítási típusok között, kizárólag az egészségügyi kérdésekre koncentrálunk. Természetesen, néhány jellemző, de fontos eltérésre kitérünk, pl. a postagalambok versenyszezon alatti megelőző kezelésére.


Tehát, közreadok egy sémát, vagy inkább csak vázát egy sémának, amelyhez mindenki hozzáigazíthatja a saját adottságait. Hogy mi mindent kell figyelembe vennie, az a „Galambok gazdaságos gyógykezelése” című könyvemben részletesen szerepel.
Még egy fontos megjegyzés. Az itt leírtak csak irányadók, felelősséget semmilyen formában nem vállalunk értük - ezen túlmenően mindenki a saját állatorvosával egyeztesse és vigye véghez a galambok rendszeres és eseti (gyógyszeres) kezelését.
Általános tanácsok, elvek
- Mindig a megelőzésre törekedjünk! Sokkal olcsóbb, biztosabb és hatékonyabb, mint az utólagos gyógykezelés.
- A járványvédelem betartása egész éven keresztül az egyik legfontosabb dolog. Ezen áll vagy bukik az egész kezelési terv, és természetesen a sikerességünk is.
- Másik igen fontos kérdés a túlzsúfoltság elkerülése. A túlzsúfolt dúccal csak a kiadás, a betegség, a gond van. Ajánlott sűrűség 2, maximum 3 db galamb per légköbméter!
- A kezelési terv csak egy terv, ne ragaszkodjunk hozzá mindenáron. Ha szükséges, módosítsunk rajta.
- Vezessünk állománynaplót! Írjunk bele minden kezelést, intézkedést, és ezek eredményességét (vagy eredménytelenségét) is. Nagyon hasznos útmutató lesz jövőre!

Ezt az éves kezelési tervet március 1-i párosításhoz készítettük. Ha valaki más időpontban párosít, a javasolt kezelési időpontokat a szerint módosítsa.

Januárban javasolt teendők


Védőoltások
- Ha március elsején párosítunk, akkor a paratífusz elleni oltást úgy időzítsük, hogy legalább 4-6 héttel a párosítás előtt, tehát január közepén-végén történjen. Az se baj, ha 8 hét ez az idő.
- A paramyxo oltás után nem szükséges ennyit kivárni, de itt is javasolt, hogy a párosítást megelőző 4 hétben már ne oltsunk. Általában ezért a paramyxo oltást a paratífuszoltás utánra tegyük, attól számított 2-3 hét múlva olthatunk.
- Ha állományunkban szalmonella-hordozásra van gyanú, a paratífuszoltást megelőzően végezzünk tisztító kezelést amoxicillinnel vagy enrofloxacinnal. A kezelés kb. öt napig tartson, majd 4-5 nap szünet után olthatunk.
- Célszerű egy egynapos féreghajtást is betervezni az első védőoltás elé 1-2 héttel. (A parazitákkal fertőzött szervezet immunrendszere ugyanis nem tud megfelelően reagálni a védőoltásokra.) Ha azonban decemberben végeztünk féreghajtást, akkor most nem szükséges megismételni.
- Az oltásokat megelőző napokban, illetve az oltások után adjunk immunerősítőket, vitaminokat, ásványi- és nyomelemeket.

Egyéb kezelések
- Nagyon hideg időben megemelhetjük a galambok vitaminellátását. A kemény hideg erős stresszor, ilyenkor több vitamint igényel a szervezet. Ne a napi adagot emeljük, hanem a heti vitaminos napok számát. Ilyenkor nyugodtan adhatunk hetente kétszer, akár háromszor is vitaminkeveréket. Ne feledkezzünk meg a pro biotikumok adásáról sem, ezeket ilyenkor szintén gyakrabban adhatjuk.
- Tekintettel a közelgő párosításra, hetente legalább egy, de inkább két alkalommal adjunk szelént és E-vitamint. (Amennyiben ezek nem szerepelnek az adott vitaminkészítményekben.) A szelént túl lehet adagolni, ezért hetente maximum 2-szer adjuk. Ha valami ok folytán a galambok nem kaptak szelént már jó ideje, akkor egy hetes folyamatos itatással pótoljuk a szervezetükben a szelént, majd álljunk át a heti 1-2 alkalomra.
- A tenyésztés eredményességére igen jó hatású a karotin. Ezt sokan nem tudják, és még többen megfeledkeznek róla. A tenyészidőszak előtt és alatt hetente egyszer olyan vitaminkészítményt használjunk, amiben karotin is van.


Februárban javasolt teendők


- Február legelején, vagyis egy hónappal a párosítás előtt végezzünk belső féreghajtást. Ilyenkor talán a legjobb az SH-Levamisol 2 grammos készítmény, amelyet vízben oldva itathatunk, egy alkalommal. Kihajtja a bélből az orsó- és a fonálférgeket, és nem elhanyagolhatóan, mellékhatásként kicsit „megpiszkálja” az immunrendszert, ami a párosítás előtt, és a tél végén, igencsak jól jöhet.
Használhatjuk a takarmányra keverhető Albendanint is, ez szélesebb hatású, mint a levamisol, de nincs immunerősítő hatása. Az ivermectin származékokkal, tekintettel a közelgő párosításra, ilyenkor már óvatosan kell bánni, belsőleg lehetőleg ne alkalmazzuk őket, vagy minél korábban, egészen a hónap elején.
- Nagyon fontos a külső parazitamentesítés is, erre viszont használhatunk ivermectint, a bőrre cseppentve. De elvileg jó az Insectisid spray is, ezt fújhatjuk a galambokra és a fészkekre, a környezetre is.
*
- Ha állományunkban szalmonella-hordozásra van gyanú, a párosítás előtt végezzünk tisztító kezelést, pl. amoxicillinnel, spectinomicinnel vagy neomicinnel. Célszerű a célzott, tehát baktériumtenyésztésen alapuló kezelés. Enrofloxacint ebben az időszakban már, ha nem muszáj, ne alkalmazzunk, mert negatívan befolyásolhatja az első tojások termékenységét.
A kezelést a párosítás előtt 20 nappal kezdődően, 10 napon át folytassuk.
A kezelés után mindenképpen adjunk jó minőségű probiotikumot, az se baj, ha többfélét, legalább 3-5 napig.

- Trichomonas, vagyis sárgagomb betegség ellen 3 napos kezelés javasolt a párosítás előtt. Ilyenkor semmi esetre se alkalmazzunk dimetridazolt! Leginkább ajánlott a ronidazol használata, ennek hiányában a metronidazol. 3 napig adjuk valamelyiket.
A tricho elleni kezelés nem feltétlenül szükséges. Csak akkor alkalmazzuk, ha az elmúlt idényben gondjaink voltak a trichoval. És ha ilyenkor kezelünk ellene, ne kezeljük túl az állományt, mert fontos, hogy egy kevés trichomonas maradjon a szülők begyében, mert a fiókákban csak így tud majd kialakulni a természetes immunitás a kórokozó ellen.
(Ha ez a kezelés szükséges, de valami oknál fogva nem tudjuk betenni a párosítás elé, akkor már csak a tojásrakás után, a költés alatt pótoljuk.)
*
- A tenyészidőszakban az összes galambot gondosan lássuk el vitaminokkal, különösen E-vitaminnal és karotinnal(!), ásványi anyagokkal, nyomelemekkel, különösen szelénnel, és immunerősítőkkel, pl. gyógynövényteával. Az így kialakított magas fokú, a tojással átadott szikimmunitás a már kikelt fiókákat védi!
- Nagyon fontos a galambok kalciummal való ellátása, illetve „feltöltése”. A grittek kalciumtartalma változó, a zeolitban pedig kevés van belőle. Ilyenkor Kafocitot adjunk, ami a foszforellátást is biztosítja, vagy Kondifixet, vagy bármely más gyári, megbízható minőségű ásványi-anyag keveréket, vagy mindezek kombinációját. Azonban bármelyiket is adjuk, ha nem adtunk ezek mellé D-vitamint, nem csináltunk semmit. D-vitamin hiányában ugyanis a kalcium nem tud felszívódni a bélből, illetve elraktározódni a csontokban. A D-vitamint a legtöbb vitaminkeverék tartalmazza, de azért olvassuk el a címkét, hogy az általunk használtakban tényleg van-e.
- Hetente legalább egy, de inkább két alkalommal adjunk szelént és E-vitamint. (Amennyiben ezek nem szerepelnek a használt vitaminkészítményekben.) A szelént túl lehet adagolni, ezért hetente maximum 2-szer adjuk. Ha valami ok folytán a galambok nem kaptak szelént már jó ideje, akkor egy hetes folyamatos itatással pótoljuk a szervezetükben a szelént, majd álljunk át a heti 1-2 alkalomra.
- A tenyésztés eredményességére igen jó hatású a karotin. A tenyészidőszak előtt és alatt hetente egyszer olyan vitaminkészítményt használjunk, amiben karotin is van, pl. Jolovit.
*
- Ne felejtsünk el a párosítás előtt egy alapos nagytakarítást és fertőtlenítést végezni. Egy nagytakarítást a féreghajtás utáni napra is beiktathatunk, hogy a külvilágra került fertőző parazita-alakokat eltávolítsuk.

Márciusban javasolt teendők


A párosítás és a költés alatt elsődleges szempont, hogy a dúc egészében, és az egyes fészkekben megfelelő mikroklímát és nyugodt környezetet biztosítsunk a galamboknak.
A fertőző betegségek elleni védelmen már túl kell, hogy legyünk. Ha valami kezelés elmaradt és mindenképpen szükséges pótolni, akkor a kezeléseket a költés idejére időzítsük. Ha a trichomonasszal gondunk volt az előző évben, de valami okból nem kezeltünk ellene a párosítás előtt, akkor ezt most feltétlenül tegyük meg, ronidazol vagy metronidazol hatóanyagokkal.
Ebben az időszakban az ásványi anyagok közül a kalciumnak van a legnagyobb jelentősége, pontosabban a kalcium hiánya alakul ki a leghamarabb ilyenkor. Hiányában tojáshéjhibák jelentkezhetnek, súlyos esetben kevés lesz a tojás. A tojók csontrendszere legyengül, mivel onnan pótolják a tojáshéjhoz és a begytejhez szükséges kalciumot. Így mozgás-zavar, súlyos esetben bénulásos tünetek jelentkezhetnek a tojóknál, és a fiókák fejlődése is zavart szenvedhet.
Fontos a külső parazitamentesség. Ha a fészekben és környékén, és/vagy a galambokon élősködők vannak, az zavarja őket, és a gyakori fészekelhagyás a tojásban lévő embrió pusztulását okozhatja. Arra azonban ügyeljünk, hogy ilyenkor ne használjunk erős szagú szereket, mert a szülők végleg otthagyhatják a fészket.
A fészektál és a fészek anyaga olyan legyen, ami megelőzi a fiókák lábszétcsúszását.
A párosítás, a tojásképzés és a begytejképzés idején igen fontos a szülők megfelelő ellátása ásványi anyagokkal, vitaminokkal, és teljes értékű táplálékkal. Ezek szükségesek ahhoz, hogy egyrészt egészséges embrió fejlődjön a tojásban, másrészt a tojás minél nagyobb arányban tartalmazzon olyan védőanyagokat, amelyek majd a kikelt fiókát védik az élet első heteiben a fertőző betegségektől.
Ügyeljünk arra, hogy a fészkek mikroklímája ne legyen se túl nedves, se túlszáraz. A nedves fészekben szinte biztosan meg fog fertőződni valamilyen kórokozóval a pár napos galamb, a túl száraz környezetben meg ki se tud kelni, vagy a kelés közben pusztul el, mivel ilyenkor a tojás héja annyira keménnyé válhat, hogy meghaladja a fióka erejét a feltörése.
Ha az üres tojások vagy az életképtelen fiókák száma meghalad egy bizonyos mennyiséget (általában ez 5%), akkor valami hiba van a nevelési időszak vagy az erre való felkészítés körül. Ilyenkor a befulladt tojások vizsgálata sokat segíthet, hiszen egy tojást hasonlóan fel lehet boncolni, mint egy elhullott madarat. Ha nagy a fiókák megbetegedési-elhullási aránya, minél hamarabb vigyük szakértő állatorvoshoz a példányokat, ne vaktában kezdjünk el lövöldözni a különböző gyógyszerekkel, mert ha mellélövünk, nagyobb bajt csinálhatunk, mint amekkora volt. A tenyészidőszak előtt és/vagy alatt tartózkodni kell bizonyos gyógyszerektől (pl. enrofloxacin, streptomicin, gentamicin, dimetridazol, ivermectin), ezért csak olyan szereket alkalmazzunk, amelyről biztosan tudjuk, hogy ártalmatlanok. Ha pedig valami okból mégis alkalmaznunk kellene ezek szerek egyikét, akkor mindig nagyon gondosan mérlegelni kell azt, hogy a kezelés végrehajtásával vagy elhagyásával, elhalasztásával érünk-e el nagyobb sikert, vagy kerülünk el nagyobb veszteséget.

Áprilisban javasolt teendők


A felnevelés első heteiben a trichomonas szokta a legtöbb gondot és fiatalkori elhullást okozni, még akkor is, ha erről sokszor nem is veszünk tudomást. Ezért most erre a betegségre térünk ki részletesebben, majd a legelső védőoltásokra térünk ki.

Trihomonadózis, azaz a sárgagomb betegség
A közismert betegséget egy egysejtű parazita okozza, amit azért érdemes hangsúlyozni, mivel parazita lévén az antibiotikumok nem hatnak rá, sőt, közvetve erősíthetik a szaporodását. A felnőtt galambok általában tünetmentes hordozók, de a legyengült egyedek, illetve főként a fiatalok súlyos, sokszor halálos megbetegedéseket szenvedhetnek.
A kórokozót hordozó felnőtt galambokban a trichomonas a garat, a nyelőcső és a begy nyálkahártyáján bújik meg, és tüneteket általában nem okozva kis számban él ott. A fiatal galambokban a betegség két fő formában nyilvánulhat meg; a legfiatalabb korosztályban egy harmadik, köldökgyulladásos forma is kialakulhat.


Szájüregi forma
Egyik fő tünete a szájüregben a torok környékén megjelenő sárga, sajtállagú, gombszerű képlet, amelyről a betegség köznapi elnevezését (sárgagomb betegség) is kapta. A sárga képlet megjelenése előtt a torok nyálkahártyája kipirul, és nyálkás lerakódás jelenik meg rajta. Ezt a lerakódást gyakran tévesztik össze baktériumok okozta légúti betegséggel, és ezért félrekezelik az állatot vagy az állományt.
A vízfogyasztás kezdetben rendszerint megnő, de később a nagyobb felrakódások következtében az ivás nehézségbe ütközik, ezért a vízfelvétel csökkenhet. A takarmányfelvétel alakulásával ugyanez a helyzet. Légvételi nehézségek is jelentkezhetnek, ami megint csak megtévesztő lehet a diagnózis felállításában.
Az is gondot okoz a diagnózisban, hogy sok galambász a sárga gomb megjelenését „várja”, vagyis csak akkor ismeri fel a betegséget, ha ez megjelenik a szájüregben. Csakhogy manapság már (a kórokozó tulajdonságainak változása miatt) az eseteknek mintegy csak a 10%-ban jelenik meg ez a gomb! Ha ezzel nem vagyunk tisztában, igen nagyot tévedhetünk.
Köldökgyulladás
Csak a fiatal, néhány napos egyedek betegsége, akiket a fertőzött tojófészekből közvetlenül, a még be nem zárult köldökön keresztül támad meg a kórokozó. Ilyenkor jellemző, sajtos, sárgás tályogszerű képződmény alakul ki a bőr alatt a köldök tájékán. A kórokozó innen terjed tovább, megbetegítve a belső szerveket, melynek sokszor gyors elhullás a következménye.
Belső szervek megbetegedése
Leggyakrabban a májban alakulnak ki a jellegzetes sajtos-sárgás elváltozások, amelyek mélyre hatolva roncsolják a májszövetet. A fiatal egyedekben a második hetes életkorban vizes, jellegzetesen szúrós szagú hasmenés léphet fel, és hamarosan jelentkeznek a fejlődésben való visszamaradás tünetei is. Az idősebb egyedekben is kísérheti ezt a formát lesoványodás, a betegek kedvetlenek, soványodnak, "lekönnyülnek". Sárgás színű hasmenés is kialakulhat, melyhez hasi puffadtság csatlakozhat. Jellemző lehet a pingvinszerű testtartás is, vagyis a galamb furcsán, hátradőlve áll. Idült esetekben a szemfehérje, a kötőhártya, ritkán az egész bőrfelület sárgás árnyalatot vehet fel.


A betegség kezelésére, illetve megelőzésére a világon többféle hatóanyag létezik, de ezek országonként különbözőképpen hozzáférhetők, illetve szerepelnek a tiltólistákon.
Nálunk dimetridazol és ronidazol hatóanyagú galambgyógyszerek vannak forgalomban, ehhez jön még a metronidazol tartalmú közismert Klion tabletta. Az egyre szigorodó élelmiszer-egészségügyi szabályok szerint ezek a szerek csak sport- és díszállatoknak adhatók, húshasznosítású egyedeknek tilos adni őket.
Ajánlatos az egyes szereket bizonyos időnként váltogatni egymással. Túlságosan hosszú ideig adva csak egyféle hatóanyagot, előbb-utóbb hatáscsökkenéssel számolhatunk.
A trichomonas gyógykezelése 3-7 egymást követő napon át történjen, ami elsősorban gyógyszerfüggő: ronidazol esetében rövidebb, dimetridazol esetében hosszabb idő szükséges. Ha szükséges, akkor az egész állományt kezeljük, tekintettel a kórokozó elterjedtségére és nagy ragályozó képességére. Sor kerülhet antibiotikumok alkalmazására is, mivel a trichomonas kártételéhez baktériumok is csatlakozhatnak. Az antibiotikumos kezelés azonban igen megfontolt és célzott legyen, hogy elkerüljük a szervezet fölösleges megterhelését. Ez nagyon fontos, mivel a máj eleve károsodott lehet a kórokozó közvetlen támadása miatt, másrészt a trichomonas elleni gyógyszerek (elsősorban a dimetridazol) maguk is plusz megterhelést jelentenek, elsősorban a májra nézve. Mindezek miatt az állat szervezetének tűrőképessége a határon mozog, és egy nem megfelelő fajtájú vagy helytelen adagban adott antibiotikum könnyen az egyed pusztulását okozhatja.
A kezelés alatt és után okvetlenül gondoskodjunk a megfelelő vitaminellátásról, és a máj aktív védelméről.


*
A védőoltásokat illetően azt kell szem előtt tartanunk, hogy azokat a lehetőség szerint minél korábban, de azért ne túlságosan korán adjuk be a fiataloknak.
A galambok olyan kész ellenanyagokkal kelnek ki a tojásból, amelyet a tojótól kaptak, és amely ellenanyagok bizonyos fokig védik őket a legtöbb fertőző betegségtől az élet első napjaiban-heteiben. Az első oltásokkal meg kell várnunk ennek az ellenanyagszintnek a csökkenését, mivel a túl korán adott vakcinát ezek az ellenanyagok lekötik, így hiába oltottunk. Sokáig sem szabad azonban várnunk, mivel az ellenanyagok eltűnésével a fiatal galamb védtelenné válik a kórokozók ellen.
Mikor oltsunk hát először? A legkorábbi javasolt időpont a betöltött három hetes életkor, azaz a galambot 21 napos korától olthatjuk, először is paramyxo ellen. (Természetesen csak akkor, ha a galambok egészségi állapota ezt megengedi.) Paratífusz ellen általában két héttel később, betöltött 5 hetes korban olthatunk. Ezek általános elvek, természetesen figyelembe kell venni magát a konkrét oltóanyagot is, azaz hogy a gyártó mit ír elő a használati tájékoztatóban az oltási időpontot illetően.


Az oltások szükséges, de bonyolult dolgok, úgy értem, a megfelelő időpontot és oltóanyagot nagy körültekintéssel kell kiválasztani. Manapság egyre több „önkéntes” oltóember jelenik meg, akik egyesületen belül vagy kívül, állatorvosi szakképzettség nélkül oltják végig a környék galambállományait. A tény, hogy egyre többen oltatják be az állományukat, örvendetes, ám ha a dolog, finoman fogalmazva, túlságosan leegyszerűsödik, az már veszélyes is lehet. Először is, egy védőoltást azért illik állományra szabottan eltervezni és elvégezni, ezért ha valami kétségünk van éppen az állományunkat illetően, beszéljük meg azt szakemberrel, mielőtt oltatnánk. (Megjegyzem, állatorvossal sem tilos oltatni.) A másik dolog az, hogy tapasztalataink szerint sok helyen bizonytalan eredetű vakcinával oltanak, ami zsebimportból származik, és néha szó szerint zsebben hozzák át a (általában szlovák) határon, megfelelő hűtőtáska helyett, ami a vakcinát a kellő 2-8 Celsius fok között tartaná. Sok vakcina így már jóval azelőtt megromlik, hogy beleoltanák a galambba - ilyenkor van az, hogy a betegség jelentkezése esetén szidjuk a vakcinát, szidjuk a gyártót, szidjuk a galambokat, csak éppen az igazi „bűnöst” nem emlegetjük.